Gyakran ismételt kérdések

Gyakran ismételt kérdések

Mit tartalmaz egy legálisan letölthető dal ára?

Az Internetről legálisan letölthető dalok ára jelentős szóródást mutat: függően attól, hogy milyen formátumban vásároljuk a zenét, hogy melyik zeneáruházban történik a vásárlás, hogy egy hazai vagy nemzetközi kiadó termékéről van-e szó, hogy csak egyetlenegy dalt töltünk-e le vagy egy komplett albumot, s a legnagyobb különbségek pedig általában abból származnak, hogy milyen formában (bankkártya, előfizetés, SMS, stb.) történik a fizetés.

Példaként vegyünk egy hazai, független előállító által kiadott hangfelvételt, illetve egy nemzetközi kiadó repertoárjához tartozó dalt.)

Egy legális online zeneáruházban az előbbi letöltése, SMS-ben történő fizetéssel általában bruttó 480 Ft, utóbbié pedig kb. bruttó 660 Ft. A kettőt külön diagramon vizsgáljuk.

1. A 500 Ft-ból 100, a 700 Ft-ból 140 forint a 25%-os forgalmi adó, amit az állam felé minden esetben meg kell fizetni.

2. A fennmaradó 400, ill. 560 forintból 200, illetve 280 forint, vagyis a teljes díj fele a mobilszolgáltatót illeti, illetve ebből az összegből egy bizonyos százalék a fizetés lebonyolítását végző, a mobilszolgáltató és az online zeneáruház közötti elszámolás technikai hátterét adó aggregátor cégé.

Amennyiben nem SMS-ben fizetünk, hanem bankkártyával, banki átutalással (vagy egyes szolgáltatóknál lehetőség van arra is, hogy a letöltési díj a hónap végén esedékes telefonszámlában jelenjen meg), akkor ez a költség nincsen, ez esetben a letöltés ára eleve fele az eredetinek, tehát általában bruttó 250, illetve bruttó 350 forint. Ebben az esetben azonban egy bankközi tranzakciós díj fizetendő, amely jóval alacsonyabb az emelt díjas SMS áránál: általában a tranzakció összegének 3%-a, de - szolgáltatótól függően - előfordulhat egy 60 Ft-os minimum díj. A tranzakciós díjakat a különböző online zeneáruházak más-más módon, sok esetben átvállalják (pl. bizonyos letöltés szám vagy összeg fölött).

3. A fennmaradó 200, ill. 280 forintból mindkét esetben 28 Ft a szerzői jogdíj, amit az online zeneáruház az Artisjus felé köteles megfizetni.

4. Az első esetben 30 Ft az előadóművészi jogdíj, amit az online zeneáruház az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda) felé köteles megfizetni. A második esetben az áruháznak ezt nem kell külön fizetnie, hanem a kiadó felé fizetendő átadási ár tartalmazza, és az erre felhatalmazott kiadók szerződés alapján számolnak el az előadóművészekkel.

Ez az átadási ár az összeg, amelyet a letöltő oldal üzemeltetője fizet a kiadónak, s amelyből a kiadónak, pont ugyanúgy, mintha CD-n hozná forgalomba a hangfelvételeket, fedeznie kell:

  • az előadó(k)nak járó díjat, az ún. royalty-t
  • a hangfelvételek előállításának költségeit (stúdió, zenészek, stb.)
  • a dal befuttatásához, megismertetéséhez szükséges marketing költségeket (reklámok, promóció, videoklip, stb.)

Utóbbi költségek az egyes letöltésekre értelemszerűen nem vonatkoztathatók, hanem az egész produkcióra lehet őket kalkulálni, majd a teljes összeget az egyes letöltésekre lebontani, ahogy az a CD-k esetében is történik. Ezekkel a költségekkel a kiadók úgy számolnak, hogy megterveznek egy bizonyos eladást és arra vetítik az összköltségeket. Érdemes ismerni azt, hogy ma Magyarországon egy dalból 500 letöltés kimagasló eredménynek számít. Ha a dal elkészítésére és marketingjére a kiadó 500 ezer forintot költött (ami a legritkább esetben elegendő, különösen egy új, ismeretlen produkció esetében), akkor a letöltéseket még mindig 1000 forint stúdió- és marketingköltség terheli! Ez tehát még mindig messze nem teszi nyereségessé a dalt, az összeredmény szempontjából ma még nagy szükség van a fizikai formában kapható hanghordozók eladására, vagy a jövőben a legális letöltések számottevő növekedésére.

5. A fennmaradó 62, illetve 72 forintból a szolgáltató köteles a belehallgatási lehetőség (ún. "streaming") után egy bizonyos díj megfizetésére, szintén az Artisjus felé. Ez a díj szintén nem vonatkoztatható az egyes letöltésekre: a zeneáruház 70 ezer forintos havi átalánydíjat fizet, és a jelenlegi átlagos havi letöltések számát figyelembe véve ez letöltésenként kb. 15 forintot jelent.

6. A fennmaradó 47, illetve 57 forint az online zeneáruház árrése, haszna. (Az érték természetesen csak átlagnak tekinthető, hiszen a havi letöltések számától, az átvállalt tranzakciós költségektől stb. függően az online zeneáruház egy-egy dalra jutó költségei kisebb-nagyobb mértékben változhatnak.) Ebből tudja az áruház fedezni működési költségeit, létrehozni és üzemeltetni a letöltésekhez és azok adminisztrálásához szükséges technikai hátteret, stb.

Láthatjuk tehát, hogy sem a zeneáruház, sem pedig a hangfelvétel kiadója semmiféle extraprofitra nem tesz szert, sőt, különösen a kiadók esetében egyelőre még nem produkálnak nyereséget az online letöltések, és nem tudják még pótolni a fizikai eladások visszaeséséből származó veszteségeket.

Ezért is nem lehet a zene ingyen, még online formában sem, hiszen az alkotók (szerzők, előadók, a hangfelvétel előállítását finanszírozó kiadók) munkát, pénzt fektetnek a zene létrejöttébe.

S ezért is fontos megérteni, hogy az alkotók jogait nem csak a törvény védi, s nem csak a törvényt kell betartanunk, hanem az alkotók munkáját is meg kell tisztelnünk azzal, hogy amennyiben a zenéjüket élvezni szeretnénk, akkor hajlandóak vagyunk fizetni is érte.

Mit tartalmaz egy CD ára?

A hanghordozók ára meglehetősen nagy szóródást mutat, függően attól, hogy egy új előadó friss kiadványáról, esetleg régi slágerekből készült válogatásokról, külföldi vagy hazai kiadványokról, stb. van-e szó. Példaképpen vegyük egy magyar sztár legújabb albumát, melynek fogyasztói ára 3000 Ft körül mozog.

1. A 3000 Ft-ból 600 Ft a 25%os forgalmi adó, ez egy megkerülhetetlen költség, ha törik, ha szakad, be kell fizetni az államkasszába.

2. További kb. 500 Ft a 25% körüli kiskereskedelmi árrés, amelyből a CD-t árusító üzlet fedezni tudja költségeit, a bérleti díjakat, a rezsit, az alkalmazottak fizetését, stb.

3. A fennmaradó összeg, azaz 1900 Ft a kiadó által alkalmazott nagykereskedelmi átadási ár. Ebből kb. 180 Ft a szerzői jogdíj, amit a lemezkiadó az Artisjus felé köteles megfizetni.

4. 8-15% körüli az előadó(k)nak járó díj, az ún. royalty. A neves, már befutott, nagyobb eladásokat garantáló előadók esetében magasabbak a százalékok, átlagosan számolhatunk kb. 11%-kal, azaz kb. 220 Ft összeggel.

5. Az átadási ár 2%-a, azaz 40 Ft a kulturális járulék, ezt is mindenképpen, törvény alapján meg kell fizeti az állam felé.

6. A nagykereskedelmi ár 10%-a azaz kb. 200 Ft a terjesztés költsége. Ez fedezi a raktározási, logisztikai, kiszállítási költségeket, s az ebben részt vevő alkalmazottak fizetését is.

7. Bizonyos költségek az egyes lemezekre értelemszerűen nem vonatkoztathatók, hanem az egész produkcióra lehet őket kalkulálni, majd a teljes összeget az egyes darabokra lebontani. Az ilyen költségek a következők: szerzői honorárium (amit a kiadó az egyes dalok szerzőinek kifizet, mivel sok esetben nem maga az előadó írja a dalait - egy-egy példányra lebontva átlagosan kb. 100 Ft összeggel számolhatunk), stúdió (itthon minimum 2 millió forint, külföldön határ a csillagos ég) és marketingköltség (a tervezett bevétel minimum 10-20%-a). Utóbbihoz tartoznak a videoklipek és mindenféle olyan hirdetések, promóciós kiadások, amelyek segítségével a közönség megtudhatja, hogy megjelent a lemez és megismerheti azt. Ezekkel a költségekkel a kiadók úgy számolnak, hogy megterveznek egy bizonyos eladott példányszámot és arra vetítik az összköltségeket. A fenti példánál maradva, amennyiben egy átlagon felül sikeres kiadványról van szó, melyet sikerül 10.000 példányban eladni, akkor az egyes példányokat kb. 500 Ft stúdió és marketingköltség terheli. Amennyiben a kiadó rosszul kalkulál, és kevesebb példányt értékesít, úgy súlyos veszteségekkel számolhat.

7. A fenti költségek levonása után maradó, kevesebb, mint 1000-ból ki kell fizetni

  • a lemez előállításának költségét: 200 Ft, és
  • a borító megtervezésének és nyomtatásának példányonkénti árát, a becsomagolást, a tokot: 200 Ft.

Mindezek után, ha a kiadónak valóban sikerül a tervezett 10.000 darabot értékesítenie, akkor marad példányonként 260 Ft bruttó nyeresége, amiből a kiadó saját működését fedezi, fizeti alkalmazottait, a sikertelen kiadványokból származó veszteséget kompenzálja, és nem utolsósorban kezdő művészek számára biztosít lehetőséget a lemezkiadásra.

Amennyiben azonban a kiadónak folyamatosan veszteséggel kell számolnia, mert a közönség ahelyett hogy hanglemezt vásárolna, inkább ingyen letölti vagy lemásolja az általa kedvelt zenéket, úgy a kiadó kénytelen csökkenteni kockázatát és költségeit: nem költ drága, igényes zenei videoklipekre, nem kísérletezik rétegzenékkel, ehelyett inkább olyan lemezeket (mulatós, operett, kabaré) ad ki, melyek közönsége nem másolja, hanem megvásárolja a zenét. A veszteséges kiadó megszűnteti a hanglemezkiadás legkockázatosabb és legköltségesebb részét: az új tehetségek felfedezését és bemutatását.

Ha pedig a költség és kockázat csökkentése sem vezet eredményre, tehát a kiadó hosszabb távon veszteségesen működik, akkor nem marad más hátra, mint a tevékenység megszűntetése.

Amennyiben tehát a hanglemezkiadás résztvevői, szerzők, előadóművészek, kiadók nem jutnak hozzá a munkájukért őket megillető fizetséghez, az megöli a kreativitást és így a zenét is.

A másolás legnagyobb vesztese a zene!

Mi a különbség a magáncélú másolás és hamisítás között?

A magáncélú másolást a hatályos szerzői jogi törvény szabad felhasználásnakminősíti. A szabad felhasználás azt jelenti, hogy a felhasználáshoz nem kell a jogtulajdonos hozzájárulását kérni, amennyiben a felhasználás az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:

  • nem sérelmes a mű, előadás, hangfelvétel rendes felhasználására, és
  • indokolatlanul nem károsítja a szerző, előadóművész, illetve a hangfelvétel (illetve klip esetében a klip előállítója) kiadó jogos érdekeit, továbbá
  • megfelel a tisztesség követelményeinek." (Szjt. 33. § (2) bekezdés)."

A Szerzői Jogi Törvény fő szabálya az, hogy a hangfelvétel másolásához a szerző, az előadóművész és a kiadó engedélye szükséges. A többszörözés (másolás) engedélyezésének joga (copyright) a szerzői jog legrégebbi és legfontosabb intézménye, mely alól a Szerzői Jogi Törvény csak nagyon szűk körben enged kivételt. A hangfelvételről készített másolat csak abban az esetben minősül magáncélú másolatnak, ha egyrészt megfelel a szabad felhasználás fent felsorolt hármas feltételrendszerének és ezen túlmenően:

  • a magáncélú másolásból közvetve sem származik anyagi haszon, (ha pl. egy DJ másolt CD-t használ, az általa másolt hanghordozó felhasználása közvetetten növeli jövedelmét)
  • más számára még ingyen sem készíthető másolat számítógéppel vagy digitális hordozóra (írható CD)

MAGÁNCÉLÚnak csak a természetes személy által a saját magáncéljára készített másolat minősül

A jogsértő forrás felhasználásával sem készíthető jogszerűen magáncélú másolat, azaz például az interneten elérhető, oda engedély nélkül nélkül feltett hangfelvételről sem készíthető legális másolat. 

Milyen módon és milyen eszközökkel lépnek fel a szerzők, előadóművészek, és kiadók jogaik védelme érdekében?

A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége 1990-ben történt megalakulása óta egyik legfőbb céljának tekinti a hangfelvételek illegális felhasználásának visszaszorítását. Míg korábban a MAHASZ külön erre a célra felállított nyomozócsoportja végezte a kalózkodással szembeni küzdelem koordinálását, a tevékenységet 2004 őszi alapítása óta a ProArt - Szövetség a Szerzői Jogokért egyesület végzi.

A fizikai formában megjelenő kalóztermékek (CD, kazetta, DVD, stb.) elsődleges előfordulási helyeit kiemelt figyelemmel kezeljük. A ProArt munkatársai folyamatosan ellenőrzik a piacokat, lemezboltokat, gyűjtik az információkat, akciókat terveznek és szerveznek, szoros együttműködésben a különböző hatóságokkal (Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Rendőrség stb.).

Az esetlegesen talált illegális hanghordozókat a hatóság lefoglalja, majd szakértőhöz küldi, aki megállapítja, hogy valóban illegális másolatok találhatók-e a hordozón, illetve konkrétan mely jogtulajdonosok jogai sérültek a kalóztevékenység során. Amennyiben megbizonyosodik a kalózkodás ténye, a bíróság az illegális hordozókat elkobozza, illetve rendelkezik további sorsukról.  

A kalózkodás elleni küzdelem másik frontja a világháló. A ProArt az Internetet is folyamatosan figyeli, mivel a világhálón az elmúlt években nagy számban bukkantak fel illegális digitális másolatok, vagy más módon jogszerűtlenül nyilvánossághoz közvetített tartalmak. Ha ilyen jellegű anyagok nyomára bukkannak, a csoport tagjai megkeresik a szerverüzemeltetőket, megjelölik a kérdéses illegális fájlokat, forrásokat, majd kérik, hogy töröljék azokat vagy tegyék lehetetlenné a hozzáférésüket. E kérésnek az üzemeltetők eleget is tesznek, ellenkező esetben az üzemeltetővel szemben is jogi eljárás kezdődhet. (Ezt az eljárást részletesen a 2001. évi CVIII. törvény (az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről) szabályozza.)

A szerzők jogainak védelmét szolgáló jogszabályok európai színvonalú védelmet biztosítanak a jogosultaknak. A szerzői jogok és szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése a Btk. 1994. évi módosítása óta bűncselekmény, melynek elkövetéséért a jelenleg hatályos szabályok szerint akár tíz évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhat a bíróság.

Miért kell akkor is megfizetni az üreshordozó díjat, ha saját anyagát másolja az ember?

Az üreshordozó díj azt a célt szolgálja, hogy a szerzői jog jogosultjainak anyagi elismerést nyújtson a műveik, rögzített előadásaik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolása miatt kiesett bevételekre tekintettel. Az üres hordozók gyártóit, forgalmazóit, importőrjeit, behozóit kötelezi a törvény e díj megfizetésére. Az üres hordozónak az országba történő behozatalakor még nem lehet tudni, hogy a hordozó majdani megvásárlója a hordozót szerzői jog által védett mű vagy saját anyag másolására fogja használni, ezért a díjat minden egyes üres hordozó után meg kell fizetnie az importőrnek.

Az üreshordozók árába épített összegen a szerző, az előadóművész és a hangfelvétel előállítója osztozik 50%-30%-20% arányban.

Miért jogszerűtlen a fájlcsserélő programok használata?

A fájcserélő programok működésének elve az, hogy használói a birtokukban lévő hangfelvételeket számítógépük segítségével a NYILVÁNOSSÁG - azaz a filesharing programok használói - SZÁMÁRA HOZZÁFÉRHETŐVÉ TESZIK. A szerzői jog által védett hangfelvételek ilyen felhasználására jogszerűn csak akkor van lehetőség, ha ehhez a szerző, az előadóművész és a hangfelvétel előállítója előzetesen hozzájárult. E hozzájárulás hiányában a hangfelvétel nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele jogellenes felhasználásnak minősül. A cserebere csak úgy tud megvalósulni, hogy a fájcserélő programok használói jogszerűtlenül teszik a birtokukban lévő hangfelvételeket az Interneten nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé.

Bűncselekményt követek el, ha letöltök?

A letöltés önmagában nem bűncselekmény, amennyiben a letöltés, azaz másolat készítés a számítógép memóriájába vagy egyéb adathordozóra (CD-R) magáncélú felhasználás céljára készül és meg is marad e keretek között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy polgári jogi úton ne lehetne fellépni a jogsértés ellen.

Mi a politikája a Mahasznak a fájlcserélő rendszerekkel szemben? (Kazaa, DC++, BearShare, Morpheus, stb.)

A fájlcserélő hálózatokban részt vevő felhasználók a rendszerhez csatlakozva ily módon megosztják, mások számára elérhetővé teszik a merevlemezük egyes könyvtáraiban talláható, jogvédett tartalmakat (zenék, filmek, stb.). Mivel ehhez nem járultak hozzá a jogtulajdonosok, azaz az alkotók, a BTK 385. §-a alapján a felhasználó bűncselekményt követ el.

A nemzetközi bírói gyakorlat egyre szigorúbb és nyilvánvalóbb: ma már egyértelmű, hogy a fájlcserélő szoftverek, hálózatok létrehozói és üzemeltetői felelősek azért, ha a felhasználóik jogvédett tartalmakat illegális módon tesznek elérhetővé a rendszeren keresztül. Az elmúlt években a nemzetközi bíróságokon (USA, Ausztrália, Dél-Korea, Hollandia, Finnország, stb.) született jogerős ítéletek több fájlcserélő rendszert (Kazaa, Bearshare, eDonkey, BitTorent, stb.) is elmarasztaltak, súlyos pénzbüntetést kiszabva az üzemeltetőkre. Az Európai Bíróságnak is meghatározó jelentőségű ítéletei születtek ilyen ügyekben, ezek közül kiemelketik a The Pirate Bay felelősségét megállapító döntés. Ma már ezen rendszerek mindegyike legálisan működik, és a zeneiparral köttetett megállapodás alapján megfizetik a szükséges jogdíjakat. Felhasználóik így könnyen, gyorsan, olcsón és legálisan juthatnak hozzá nagy mennyiségű zenei tartalomhoz az Internet segítségével

A legális alternatívák születése és fejlődése kiemelt fontossággal bír a teljes iparág számára: a MAHASZ is a legmesszebbmenőkig támogatja a különböző, jogszerűen működő internetes letöltő oldalakat, zeneáruházakat, s a remélhetőleg hazánkban is minél hamarabb elinduló, a nagy nemzetközi hálózatokhoz (Napster, Kazaa, stb.) hasonló, előfizetéses rendszerű szolgáltatásokat, így például a Spotify-t, a Deezer-t.

Mely törvények szólnak a szerzői jog és az internet kapcsolatáról?

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról. 26. § (8) bekezdés, 73. § (1) bekezdés e) pont, 76. § (1) bekezdés c) pont, 82. § (1) bekezdés c)

2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyese kérdéseiről 7-13. §

Mi a feltétele az internetes rádió vagy tévé működtetésének?

Amennyiben nem interaktív rádióról illetve televízióról van szó, úgy a felhasználás a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítésének minősül. E felhasználást közös jogkezelés keretében lehet jogosítani. A szükséges szerződést az Artisjus-szal és a MAHASZ-szal illetve az EJI-vel kell megkötni. Utóbbi két szervezet közösen végzi a jogosítást, tehát csak egy szerződést kell a felhasználónak megkötni.

Mi a feltétele mp3-as portál üzemeltetésének?

Engedélyt kell kérni és kapni a hangfelvétel szerzőjétől (Artisjus-on keresztül), előadójától (EJI-n keresztül) és kiadójától. A kiadók egyénileg végzik a jogosítást, tehát a felhasználandó hangfelvételek kiadóit egyenként kell megkeresni.